Adja meg a keresendő termék nevét:

A kannabisz berobbanása

Miért vált annyira népszerűvé a kannabisz az 1960-as években? És mitől vált még annál is népszerűbbé napjainkra? A marihuána Amerikában először az alacsonyabb társadalmi-gazdasági rétegeire korlátozódott, a marginalizált mexikóiak és az afro-amerikaiak által elszívott tiltott növény átlépte faji határait, és a fehér középosztálybeli fiatalok körében is népszerűvé vált a hatvanas évek beli társadalmi zűrzavar idején. A marihuánalevél a lázadás totemévé, az hatalom ellenes identitás jelképévé válik az 1960-as években, amikor a kannabisz először, mint meghatározó erő jelent meg egy soha nem szűnő kultúrharcban. Szinte mindent megkérdőjeleztek, és a legtöbb dolgot egy olyan kísérleti orgiában próbálták ki, amely a nemzetet gyökerében rázta meg. A marihuána szerves része volt annak a társadalmi kísérletnek. De miért a marihuána? És miért akkor? Nincs egyértelmű válasz, hogy miért bizonyult a kannabisz ennyire sok ember számára folyamatosan vonzónak az 1960-as évek közepe óta. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon ez a tiltott gyógynövény az amerikai fiatalok igényeit elégítette ki, amikor az “felnőtté válással” küzdöttek a 22-es csapdájának világában.

Traumatikus Események 1962 őszén az Egyesült Államok és hidegháborús ellensége, a Szovjetunió szemtől szemben ált, és a világ visszatartva a lélegzetet, figyelte az eseményeket. Arthur Schlesinger történész a kubai rakétaválságot a történelem legveszélyesebb pillanatának nevezte. A kulcs elfordítása kiválthatta volna az atomháborút és az emberiség kihalását. Az egész öngyilkos gondolatnak, teljesen abszurdnak tűnt, mégis éppen a “kölcsönösen biztosított totális pusztítás” irracionalitása adta a szuperhatalmak hitelességét a modern világban. Akik nagykorúvá váltak ezekben a szorongásos időkben, nemcsak “elveszett generációként”, hanem potenciálisan az utolsó generációként is helytálltak. John Kennedy elnököt 13 hónappal a kubai rakétaválság után meggyilkolták. Ezek a megrázó események traumatizálták a nemzet pszichéjét. Nem véletlen, hogy a JFK merényletet követő egy éven belül a marihuána szívása, amely a traumás emlékek feledését elősegítő gyógynövény, ugrásszerűen megnő a fehér középosztálybeli fiatalok körében, köztük Amerika legjobb és legígéretesebb főiskolai hallgatói között. És most, amikor a dzsinn kifogyott a palackból, nem volt módja visszahelyezni. A deviáns fiatalságról szóló megbotránkoztató rém hírekkel ellentétben a felvázolt sötét jövő nem vált valósággá. Ez nem tette a fiatalokat drogosokká vagy pszichókká vagy “couch potato”-kká. Gyakran ellazította és megnevettette őket, vagy meghozta az étvagyukat. És ez a szkeptikus elméjüket is mozgásba hozta: Ha a kormánytisztviselők a marihuánáról is veszekednek, akkor mivel kapcsolatban hazudnak még? Ha a marihuána tiltása kirívó hazugságokon alapszik, akkor más politikai döntések ugyanolyan önkényesek, szeszélyesek és alaptalanok? Nem meglepő, hogy a hatvanas évek közepén a marihuánát fogyasztók hajlamosak voltak a rendszer ellenes magatartás jegyeket hordozni. Nem a gyógynövény kémiai összetétele váltotta ki a szkepticizmust, úgy általában a hivatalossággal szemben - hanem a megélt tapasztalatok és a kormány dühöngő anti marihuána-mitológiája közötti párhuzam, amely szövetségi jogszabályokban rögzítette, hogy öt év börtön jár egy nikkel zsák (fél gramm) fű birtoklása miatt.
Sorsdöntő év a növény számára A marihuána tiltott anyaggá nyilvánítása csak hozzáadott a vonzerejéhez. De ez nem magyarázza a gyógynövény tartós népszerűségét 1964 óta. Ekkor a fehér Amerika felfedezte a “marihuána”-t és rengeteg háztartásban elterjedt szóvá vált. Ezt a váratlan fejleményt olyan főcímekben csapódtak le, mint a “A drog betör a külvárosba” és a “Egyetemi drogos szcéna”. Amit a magazinok “kábítószerrel való visszaélésnek” neveztek, az szinte teljes egészében csak olaj volt a tűzre. 1964 volt az az év is, amikor Lyndon Johnson elnök kábítószerekkel és kábítószerrel való visszaélésekkel foglalkozó tanácsadó bizottsága jelentést tett közzé az Amerika hangulatát megváltoztató gyógyszerekről. A bizottság megjegyezte, hogy “a legritkább az, amikor egyáltalán nem alkalmaznak tudatmódosító szereket. A legtöbb felnőtt amerikai használ valamit, és ezen a listán a legszélesebb spektrumról szinte minden szerepel”. Az orvosok rendszeresen felírták a Valium, a Librium, a Miltown és más erősen addiktív altatókat és nyugtatókat - amelyeket a “Dolls” néven ismernek a használók. Ezek mellett sokan egyéb gyógyszereket és diétás tabletta kavalkádokat szedett, amelyek segítenek anyának és apának átvészelni a napot és elaludni éjszaka. Ezeket az anyagokat gyakran helytelenül használták fel. Az alkoholos italok túlzott fogyasztása még általánosabb volt. A második világháború után a Baby Boomerek voltak az első demográfiai csoportok, akik tömegesen szívtak marihuánát. Az 1960-as években kevesen gondoltak a marihuánára, mint gyógyszerre. De az ellentmondásos növénynek ismeretlen terápiás hatása lehetett abban a viharos évtizedben.

A serdülő szorongás A hatvanas évekbeli fiatalok számára a kannabisz olyan volt, mint a macskának a macskagyökér, egy félreismert, de ennek ellenére hatékony gyógynövény a modern élet környezeti szorongásában és frenetikus bonyolultságában való eligazodáshoz. "A serdülőkori düh tüneteinek öngyógyításának szükségessége sokkal fontosabb, mint az egyszerű fiatalos hedonizmus" - mondta Dr. Tom O'Connell, aki a fiatalkorú marihuána használatát tanulmányozta, miután az Egyesült Államok hadseregének orvostudományi kapitánya volt a Vietnámi háború alatt. Dr. O’Connell azt állítja, hogy a rendszeres fogyasztás általában a puszta kikapcsolódásnál is komolyabb rekreációt jelent. Azt állítja, hogy a fiatalok kiismerték a marihuánát, és arra használták, hogy csillapítsák ugyanazokat az érzelmi tüneteket, amelyeket a Big Pharma legjövedelmezőbb termékei szorongásoldók, hangulatstabilizátorok és antidepresszánsok voltak hivatott kezelni. A Baby Boomerek légiói által biztonságos, hatékony és orvosilag nem felügyelt szorongásoldóként elfogadott marihuána, álnok és katasztrofális kábítószer-háború középpontjába került. A drogháború, amelyet Richard Nixon az 1970-es évek elején indított el, Ronald Reagan és az Ovális Iroda utódai alatt kiéleződik. Ironikus módon Reagan elnök volt az, aki akaratlanul is rávilágított a kannabisz-terápia tudományos alapjaira, amikor az 1980-as években kiterjesztette és militarizálta a kábítószer elleni háborút. A Reagan-adminisztráció több tízmillió dollárt tolt a kutatásba, amely egyszer s mindenkorra bebizonyítja, hogy a marihuána károsítja az agyat - vagy legalábbis úgy gondolták. De ahelyett, hogy kimutatná, hogy a marihuána agykárosodást okozott, a Reagan-adminisztráció számos kísérletet hajtott végre, amelyek az “endokannabinoid rendszer” felfedezéséhez vezettek, amely valójában megvédi az agyat, amikor a kannabisz-összetevők aktiválják. Ennek a jelentős tudományos áttörésnek jelentős következményei voltak az orvostudomány szinte minden területén. Új távlatokat nyitott meg az emberi biológia megértésében, és hosszú utat tett meg annak elmagyarázása érdekében, hogy a kannabisz hogyan és miért ilyen sokrétű gyógynövény - és miért ez a legnépszerűbb illegális növény a bolygón.

Stressz tompítás A marihuána, mint választott szorongásoldó gyógymód megjelenése a feszült tizenévesek és az aggódó felnőttek körében az 1960-as években magasra lőtt. Tartós népszerűsége a tudományos körökben, amelyek dokumentálták, hogy a marihuána hogyan “kapcsolja be” az agy és a test receptorait, amelyek szabályozzák stresszhez való alkalmazkodó képességünket. Sejt szinten a stressz a test válasza minden olyan ingerre, amely fiziológiai igényt támaszt vele szemben. Amikor egy személy stressznek van kitéve, az agy kortizolt és más szteroid hormonokat generál, amelyek kiváltják a természetes úton előforduló marihuána szerű vegyületek felszabadulását, amelyek az emberi agyban és testben termelődnek. Ezek az endogén kannabinoidok kötődnek a sejt receptorokhoz, amelyek helyreállítják a fiziológiai homeosztázist a stresszhormonok termelésének csökkentésével. A marihuána, a növényi adaptogén, lényegében ugyanazt teszi: mérsékelten fogyasztva megnyugtathatja a túlműködő idegeket, ellazíthatja az izomzatot, csökkentheti a vérnyomást, és enyhítheti az akut és poszttraumás stresszt. A stressz elkerülhetetlen a mindennapi életben. Míg a test veleszületett stressz reakciójának (küzdelem vagy menekülés) aktiválása elengedhetetlen az akut túlélési ösztön működéséhez, a túlzott stressz növelheti az ember hajlamát a betegségekre és hosszú távon károsíthatja a szervezetet. A krónikusan megemelkedett stressz szint fokozza a szorongást és felgyorsítja az Alzheimer-kór demenciájának előrehaladását. Kimutatták, hogy az érzelmi stressz felgyorsítja a rák terjedését. A stressz megváltoztatja a zsírok és más tápanyagok asszimilációját. Ami a Baby Boomerek esetében igaz volt, az a Millennials-ra és a köztük lévő mindenkire is vonatkozik. Soha nem látott szintű stressz hatások, silány ételek, elektromágneses sugárzás, információ-túlterhelés és több tízezer szabályozatlan kémiai összetevő az ételekben, amivel nap, mint nap meg kell küzdenünk, amelyek pusztítást okoznak az anyagcserén és a pszichológiai fejlődésben. Ennek a felerősödő hatása a cukorbetegség, az autizmus, az ADHD, a magas vérnyomás és a depresszió járvány szintre emelkedésében mutatható ki. A marihuána, az a kis virág, amelyet milliók szeretnek fogyasztani, segít az embereknek megbirkózni a modern világban előforduló mindennapos stresszel.



Vissza
Termékeinket a címkén feltüntetett módon adagold, használd! Terhesség, szoptatás alatt alkalmazása tilos! Használat előtt konzultálj orvosoddal! A termékek hatása egyéntől függően eltérhetnek. Mi is az a CBD? A PURE LEAF termékei Svájcból érkeznek. Boltunkban csakis szigorúan ellenőrzött körülmények között készített, prémium minőségű termékeket találsz

Iratkozz fel a PURE LEAF hírlevelére!